Rólunk

About us

Csilla Ari D`Agostino, Ph.D.

Ari Csilla Magyarországon, Budapesten született, egy szárazföldi országban. Gyermekkorában családjával szomszédos országokat látogatott meg, és már nagyon fiatalon beleszeretett a búvárkodásba és a tengeri állatokba. Csilla mindössze 13 éves volt, amikor elhatározta, hogy életét a hatalmas manta ráják tanulmányozására és védelmére szenteli.

Csilla 1998-ban szerezte meg első búvártanúsítványát, és csak azután állt meg, amikor búvármester lett. A következő évek során több mint 400 merülést gyűjtött a Vörös-tengerben főként búvárkodva. Eközben Csilla nyarakat töltött a Scripps Oceanography Intézetében, a Kaliforniai Egyetem, San Diego és a CSIRO Tengeri Intézetében, Tazmaniában önkéntesként, hogy tanuljon a porcosus cápák neurobiológiájáról, és szövetmintákat gyűjtsön. 2001-ben meghívást kapott egy mexikói expedícióra, ahol először látta élőben a Mobulidákat, sajnos halottan egy halász táborban. A mészárlás tanúja még eltökéltebbé tette, hogy megvédje ezeket az állatokat. Magas kitüntetéssel végzett a Szent István Egyetemen, Budapesten a Zoológia mestereként, és a Foundation for the Oceans of the Future 2003-ban alapították meg Magyarországon, hogy támogassák a mantarájákkal kapcsolatos kutatását. Ph.D. tanulmányai a Semmelweis Egyetemen, Budapesten az eltérő porcos halak agyszervezetére összpontosultak, ideértve a Mobulidákat is, és 2008-ban védte meg értekezését a “Porcos halak agyáról: agytekervényesedés, asztrógliai architektúra és vér-agy gát összetétele” címmel, amely később könyvként is megjelent.

Ph.D. tanulmányai során Csilla felfedezte, hogy a manta rájáknak eddig tanulmányozott összes halfajnál a legnagyobb agyuk van, és agyuk különböző érdekes jellemzői alapján érdeklődése az érzékszervi biológia és a kognitív etológia felé fordult. 2004-ben és 2005-ben elvégezte az első viselkedési kísérleteket egy fogságban tartott manta ráján a Lisaboni Akváriumban, és leírta a vizuális információfeldolgozás nagy jelentőségét.

Csillát később meghívták, hogy 2009-ben a Hanifaru-lagúnában, a Maldív-szigeteken, majd 2010-ben az Isla de la Platán, Ecuadorban vizsgálja a vad manta rájákat, más mantarájakutatókkal együttműködve. Csilla 2010-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol jelenleg a Dél-Floridai Egyetemen, a Hyperbarikus Biomedikai Kutatólaboratóriumban dolgozik kutatási munkatársként. Csilla 2010-ben kapta meg első támogatását a Save Our Seas Foundationtől, hogy támogassa és folytassa a manta ráják érzékszervi, kognitív képességei és társadalmi viselkedésével kapcsolatos kutatásait. A megfigyelések és a 2011 és 2012 között az Atlantis Akváriumban végzett kísérletek alapján Csilla felfedezte, hogy a manta ráják valóban megváltoztatják testszínüket, és nagyon valószínű, hogy az első olyan halfaj, amely képes önismeretre. Csilla 2013-ban csatlakozott a MPRF-hez igazgatóként, és folytatja kutatási projekteit, hogy jobban megértsék a manta ráják agyát, viselkedését és biológiáját. Nemrégiben létrehozta a Manta Memories Projectet, hogy segítse az illegális manta ráják elleni harcot.

Nikolett Varga, Msc

Mint sokaknál a szakmában már bennem is a gimnazista éveim alatt fogalmazódott meg, hogy tengerbiológus szeretnék lenni. Magyar diákként persze ilyenkor sokat hallja az ember, hogy „Itthon nincs is tenger, majd mész a Balatonra?” Szerencsére engem nem volt könnyű a céljaimtól eltántorítani, így a gimnázium után egyből az Egyesült Királyságban tanultam tovább. Először tengerbiológiából diplomáztam Stirlingben majd ugyanitt ösztöndíjat kaptam mesterképzésre is (MScin Marine Biotechnology). Az alapképzés alatt kutató asszisztens gyakornokként dolgoztam HongKongban egy szintén magyar delfinkutató szárnyai alatt, ahol a szakdolgozatomat is írtam. Az ottani kutató csoport a delfinek szonárjával és kognitiv képességeivel kapcsolatos tanulmányokon dolgozott egyszerre több projekt formájában, amelyekben én is részt vehettem. Az itt megszerzett tapasztalat és a szakdolgozatom eredménye segített hozzá, hogy megajánljanak egy pozíciót a mesterképzésen. Az egyetem után elhatároztam, hogy több szakmai tapasztalatra kell szert tennem, ezért önkénteskutató asszisztensként dolgoztam különböző tengeri emlős kutató intézményeknél. Először a görög Szamos szigetén voltam az ottani delfinkutató csapat tagja, ahol heti több alkalommal kihajóztunk,hogy felmérjük a sziget körül élő tengeri emlős populációt (delfinek és barátfókák). Eközben pár hétre meglátogattam egy török kutatócsoportot is, ahol szintén hasonló feladatkörökkel segítettem a munkájukat. Ezután jelentkeztem egy indonéz szervezethez is, ahol szintén három hónapot töltöttem el és a Mahakam-folyó kúpos fejű delfinjeinek megfigyelése és kutatása volt a cél. Egy-egy felmérés során, napokon keresztül hajóztunk a Mahakam folyón, hogy a delfinek hátúszójáról képeket készíthessünkés a GPS koordinátákkal összevetve bevezettük őket egy katalógusba, melynek segítségével aztán összefoglalható a populáció státusza. A Borneóban eltöltött idő alatt kihajóztunk a tengerre is, ahol a Derawan- szigetek körül élő ördögrájákat és cetcápákat figyeltük meg, és a korallzátonyok egészségiállapotát mértük fel. Jelenleg tengeri akvaristaként dolgozom a Fővárosi Állat-és Növénykertben, ahol cápákkal és rájákkal foglalkozom és emellett tengerbiológiából tartok előadásokat csoportoknak vagy iskolai meghívásra tartok előadást egy-egy konkrét témából. Az Alapítvány tagjaként célom, hogy minél több ember megismerje és megszeresse a tengeriélővilágot és megtanulja megóvni azt. Magyarként tengerbiológiával foglalkozni nem egyszerű feladat, de ha valaki igazán szeretné minden lehetséges. Éppen ezért szívesen segítem azokat a diákokat, akik tényleg ezzel szeretnének foglalkozni.

David Mucsi, Msc

Mucsi Dávid Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem doktorandusz hallgatója vagyok. Kutatási területem cápák intra- és interspecifikus viselkedési formái. A tengerek élővilága már a korai egyetemi éveim alatt elkezdett foglalkoztatni, így kerültek számomra előtérbe a porcos halak. Alap diplomás szakdolgozatomat az Elasmobranchii (cápák és ráják) taxon tagjainak állkapocs adaptációjából írtam, míg a mester diplomamunkámat az akváriumi Ginglymostomatidae család (dajkacápafélék) kondicionálásos tanulása és tréningezéséből. Kidolgoztam egy módszert, amivel a cápák megtanulhatják saját, egyedi jelüket, melynek hívására önmaguktól a hívóhoz úsznak. Ez jelentősen megkönnyíti az állategészségügyi vizsgálatokat és az állatokban is jelentősen csökkenti a stresszt. Ez idő alatt búvárként SSI-rendszerben merülésvezetői és mentőbúvári képesítést szereztem. Merüléseim során igyekszem megörökíteni a víz alatt látottakat, hogy azok is részt vehessenek az élményben, akik nem tudnak eljutni oda. Több, mint 200 merüléssel a hátam mögött, volt szerencsém több cápa fajjal együtt merülni, mint a nagy fehér cápával, kékcápákkal, bronzcápákkal, dajkacápákkal, macskacápákkal, szirtcápákkal… A Dél-afrikai Cápakutató Központban (SASC) eltöltött idő alatt többek között megtanultam hogyan fogjak, tartsak vagy gyógyítsak cápát. A kint tapasztaltak nagyban hozzájárultak, hogy még elhivatottabb legyek a cápák megismerésében és védelmében. Munkámmal és tudásommal igyekszem a tengeri élővilágok javát szolgálni, ezért is tartom fontosnak, hogy minél több emberhez érjünk el az alapítvánnyal, mellyel célunk a jövő óceánjainak és lakóinak védelme.